Garmon és a klasszikusok

Garmon élete eleve ellentmondásokkal indult, annak ellenére, hogy ő maga nagyon is egyértelműen kereste a megfelelő történetet, bár olvasni e célból nem akart. Egyrészt volt csápja, de mégsem volt igazi skorpió, és már azzal is, hogy a halál közelében jött világra, valami föloldhatatlan ellentmondás részévé lett, aminek viszont az édesanyja titkon nagyon is örült. Anyja úgy gondolta, ez a témaválasztás méltó lesz ahhoz a nagy szerelemhez, amit Garmon kevésbé nagy jellemű apja iránt érzett, és egyúttal kellően móresre tanítja majd a nagyképű nővadászt. Garmon apjának mentségére legyen mondva, hogy aki Casanova emlékirataiban éli le az életét, annak nem lehet könnyű hűséget fogadni még akkor sem, ha olyan világszép könyvskorpió lép vele szaporodási egyezségre, mint Garmon anyja. (Garmon apja különben csak nagy férfiak nagy történeteit volt hajlandó elolvasni, és azt, hogy a könyv, ami a lábai alatt hever éppen ilyesmiről szól-e, már a hátlapról megtudta, és ha nem volt kedvére való, bele se mászott)

Így Garmon az 'Anna Karenina' második 'a' betűjénél látta meg a napvilágot, épp ott, ahol a hősnő a vonatsínre veti magát, kaján tréfát űzve ezzel a kis könyvskorpió édesapjának aggodalmaiból, aki mindenáron valami férfias történetet szentelt volna fiának, ha rajta múlik. De nem rajta múlt, mert Garmon anyja viszont Woolf egyik korai művében élt a nagy találkozásig, és bár a nagytermészetű könyvskorpió kitartó tánca elbűvölte és szaporodásra ösztönözte, az öngyilkos történetek iránti vonzalmát mégsem tudta levetkőzni. Fanyar humorát állítólag egy Karinthy-kötetben tanyázó nagybácsitól örökölte, mindenesetre Garmon apja nem nevetett, mikor meglátta az 'a' betűben kuporgó, formás és egészséges, kutató tekintetű fiát.

- Fiam, ma megtanítlak olvasni!

- Mi az az olvasás papa?

- Hát az, hogy megismered azt a könyvet, amiben laksz.

- Ezt itt? - mutatott Garmon maga alá, épp az 'a' betű hasa által keretezett fehér foltra. 

- Ezt nem! Valami olyat keresünk neked, ami férfias, és belefészkelhetsz egy egész skorpióéletre.

- És ha én nem akarok könyvekben lakni?

Garmon apja erre a badarságra már nem is válaszolt, hanem elindult egyenesen a könyvgerinc tetejére, hogy szétnézzenek a Nagy polcon, és valami tanulásra alkalmas írást keressenek az ifjúnak. Garmon hamar megismerte a betűk világát, viszont kedvenc időtöltése mégis közelebb állt a lázadáshoz, mint az olvasáshoz, ami Garmon anyjának nagyon imponált, az apját viszont elkeserítette. Csalódottan vette tudomásul, hogy fia kutató tekintete nem csinos csápokat, hanem sokkal inkább valami új, nem is létező világot keres, a történetekből meg sokkal jobban vonzódik ahhoz, ami nem az anyanyelvükön, hanem valami idegen nemzet szavaival íródott. Ebből mindössze egy volt a polcon, valami gyűjtemény, furcsa kártyalapokkal és különféle játékokkal az oldalain. Sosem lesz igazi férfi ebből a gyerekből! - morfondírozott, mikor Garmont se a kitartó olvasásra, se a nők hajkurászására nem tudta rávenni. Mert Garmon inkább azzal szórakozott a fülszövegek elemezgetése helyett, hogy oldalazó skorpiójárásban új szavakat alkotott a könyvoldalak betűiből, épp ezért hamar kifalta az ábécéskönyvet, a képes lexikonokat meg egyenesen kinevette, a gyerekkönyveket pedig az első alkalommal letudta, egy életre. Apja próbálta jobb belátásra bírni a Tékozló fiú történetével, de Garmont ebből csak a sűrű szövésű írás régies szavai, és az ezekből alkotott nagyon is modern, olykor obszcén kifejezések érdekelték, a tanulság nem. Amikor apja elképedt ezen a szemtelenségen, anyja elvitte a kisszobába, ahol az ágy alatt talált Kassák versek képein kedvére táncolgathatott, a legváratlanabb szavakat alkotva meg ezzel mamája nagy örömére, apja csillapíthatatlan bosszúságára. Garmont azonban vajmi kevéssé érdekelte apja véleménye, mert magányos hősnek képzelte magát, aki sokkal többre tartotta a vargabetűket, mint a szentírást. Mindebben a kalandozásban társa is akadt a kissé hipochonder Moli személyében, aki nevét egy olyan nyomatról kapta, amin az 'ére' már nem látszott, mert a kezdő rendező asszisztens még nem tanult meg bánni az öreg nyomtatóval, ami olykor akadozó összeköttetésben állt saját lelkével, a kifogyóban lévő tintapatronnal. Moli - aki a Képzelt beteg egyik olvasópróbáján született a helyi színházban- véletlenül került Garmonék könyvkupacába, mikor az egyik előadás előtt eltévedt a nézőtéren, és a Kassák kötet gazdájának zakójába kapaszkodva élte túl az utat a hideg őszi éjszakában. Sok, a trükkmester szobájában heverő Bibliából megismert imát elmondott, míg a meleg szobába értek, és az íróasztal mellett álló székre nem dobták a barna zakót, közben nagy tisztelettel gondolt azokra az aranyásókra, akik tüdőgyulladás nélkül vészelték át a teleket Alaszkában. Azonnal le is mászott a biztonságosnak tűnő ágy fedezékébe, és épp a kutat formázó betűk egyikének káváján tűnődött a lehetséges meghűlésén, mikor Garmon szokásos éjjeli kirándulásainak egyik célpontjába, a Kassák kötetbe nem érkezett. 

- Mit csinálsz itt? - kérdezte Moli.

- Új szavakat.

- Ott van jó sok a könyvespolcon- mondta Moli, közben eltűnődött, miféle új titkos kórok nevéről tudhat a másik? 

- Azokat mindenki ismeri. Én olyanokat csinálok, amit senki sem ismer.

- Mondj egyet!

- Scrabble.- mondta Garmon, és büszkén kitárta csápjait, amikkel már majdnem egy nagybetűnyi méretűre nőtt.

- Scrabble? Hát ez meg mit jelent?

- A Scrabble egy olyan hely, ahol nem falevelek, hanem betűk lógnak faágakon, és mindenki azt a szót szedi le a fáról, amire éppen szüksége van. - Garmon itt nem mondott teljesen igazat, mert ezt, vagy egy hasonló szót ő látott valahol, de csak arra emlékezett, hogy sok-sok betű volt egy helyen, amiből mindenki kivette a neki legszükségesebbeket. Viszont ugyanezen a napon Garmont az apja szokásos fiús történeteivel traktálta, most egy Nemecsek nevűével, aki órákig gubbasztott egy fán, hogy az ellenséget kilesse, a végén mégis jól megfürösztötték. Aznap éjjel Garmon faágakon várakozott, nagy felfedezéseket téve a levelek helyén lógó betűkből alkotott szavak között.
Másnap az anyja megnézte az álmoskönyvben: fával álmodni tudást jelent. Garmon hitte is meg nem is anyja szavait, de mivel álmában beleszeretett a felfedezés érzésébe, attól kezdve tudta, hogy neki nem a nappali szoba könyvespolcán van a helye, és most újra gondolkodóba esett, hová is mehetne? Molit mindeközben nem hagyta nyugodni egy gondolat, és betegségei során is megtanulta, jobb minden eshetőségnek alaposan utána nézni.

- Milyen szóra lehet valakinek szüksége?

- Hát...ha mondjuk te egy gyáva könyvskorpió vagy, akkor leszeded a 'bátorság' szót, és onnan kezdve tiéd lesz a bátorság. - Moli most megfeledkezett az óvatosságról.

- Orvosság nevek is vannak azon a fán?

- Vannak hát, hisz tömérdek rajta a betű, és Scrabble-ben annyi fa van, mint a Háború és béke összes betűje. Vagy több. - Moli itt végleg meggyőződött Scrabble létezéséről és Garmon hitelességéről, és attól kezdve együtt - Moli csak óvatosan, nehogy kificamítsa a bokáját- ropták el az új szavakat az olyan útjukba kerülő irományokon, mint a trolibusz szabályzata, vagy a sarki boltban a vásárlók könyve. A két könyvskorpió ugyanis úgy döntött a beszélgetés után, hogy megkeresik Scrabble-t, egyrészt hogy Moli leszedhesse a fáról a 'mindenre jó orvosság'-ot, másrészt hogy Garmon megalkossa a maga történetét, ami a saját szavaiból áll majd, azok meg a fákról lelógó betűlevelekből. Nyugodt időpontot választottak a távozásra, a fiú apja egy Ibsen drámában vadászott valami szerényebb jellemű nőstényre, anyja pedig hosszan integetett utánuk az ablakkeret széléről, és áldotta az eszét, amiért a terhessége alatt az Odüsszeiával múlatta az idejét. És bár Garmonnak nem az Odüsszeusz nevet adta, mégsem volt kétsége fia kalandori képességei felől azóta, hogy nevét a kicsit kapatos, a betűk közt boldogan hazafelé támolygó ifjú apa kitáncolta. 

(a kép innen:nyugdijas.network.hu )