Szószövet

Ne kelljen a hátad mögé állva megráznom téged

csak hadd fordítsak egyet a válladon

hadd nézzelek

hogy lássam:  a törés mentén fakad a nevetés

és tekintetem a tanúja

a pillanatnak ami

Megengedi hogy a szavaim tovább kússzanak

hangulattá formálódjanak

keretbe foglaljanak

meg ne határozzanak de feloldozzanak

Mindabban a szépségben, amit adtál

önmaguk maradjanak

ne változzanak

csak gomolyogjanak

Áramoljanak

szememben formáljanak

megragadjanak

megjegyezzenek

megszagoljanak

veled maradjanak

(formálódott 2011 és 2012 tavaszán)

Ma ennyire futja..

... pedig még csak reggel van, de már az ólmos esti tompaság ül a fejemen.

Itt van valami, a tüdőből fújt, lélek mellől szóló, puha és bánatos reményről. Személyesen Wahorn András képzőművésztől, és ettől a muzsikától nem tudok szabadulni. Van olyan, hogy kell egy kis remény, és csak az. Mikor nem tudod, hogy miért, mert akkor látod meg ha beteljesül, és megtaláltatik az, ami most még csak mint remény jegyezhető elő.. valami, ami olyankor is belóg az ablakon, a ködös szürke reggelből, amikor úgy tűnik, minden teljes.. 

Ha igazi tárgya volna, már vágy volna. 

Talán csak be kellene vallani..

http://soundcloud.com/wahorn/the-soft-sad-hope-a-halk